Név
Bondár Elek István, PhD
Munkahely
Encsi Váci Mihály Gimnázium
A Debrecenben szerzett diplomám által garantált hivatástartalommal és tudattal tanítottam kémiát és biológiát nyugdíjazásomig. Több intézményben szerzett tapasztalatok alakították ki - talán leginkább „szent-györgyistának” minősíthető - személyiségemet. Comenius iskola-dimenziójához ragaszkodva küzdöttem mindig azért, hogy a pedagógus (a nevelő) hivatást megfelelő társadalmi szintre emeljék. A nevelési célokat és műveleteket felsőfokú végzettséggel szerzett, kipróbált szakemberek által garantáló tartalommal, gyakorlattal és eredménnyel lehessen csak nevelő-nek, pedagógusnak nevezni. Minden más jellegű, eltérő igényességgel szervezett, vagy szervezetlen hatás eredménye a gyermekgondozás része, tehát a nevelődés.
A pedagógia szakterületét, és annak fogalmi-, majd intézményes rendjét társadalmunkban elképesztően ostoba erők „buldózerekkel” dúlták fel. Megszűnt fogalmi tartalma az ISKOLA, a PEDAGÓGUS, a DIÁK, a KOLLÉGIUM társadalmi alkotóknak. A PEDAGÓGIAI PROGRAMOK diktátumok lettek, annak menedzserei külső érdekeltségek „bérszivattyúi”-vá váltak.
Tantestületekben inkább fáradt, riadt, gyakran fásult kollégák kínlódnak az egyre barátságtalanabb társadalmi környezetben,egyre ingerültebb – lehet, hogy részben gazdagabban gondozott – de egyre neveletlenebb tanulók diákokká, társadalom utánpótlásává nevelésével.
„…képmutató világban, hamis látszatok világában élünk. Olyan világban amelyet ifjúságunk teljes egészében kezd elutasítani”
( Szent-Györgyi Albert - The Crazy Ape – 1971 )
Néha úgy látom, hogy a hazai pedagógia olyan meredeken zuhan – és már olyan mélyre került – hogy legfeljebb egy „átstartolás” adhatna némi reményt. Korom ellenére „nyugdíj-katapultom nyomógombját” nem én nyomtam meg. Most ugyan felkérésre újrakezdtem, de akaratom ellenére nem tudok eléggé optimista lenni!
Tisztelettel, szeretettel és reménnyel tele várom a következő – esetleg jobb jövő közös élményeit.
B.E.